Kill Yr Boyfriend!

Biztosan vannak erre az Irie Maffiánál eklatánsabb példák is, de egyik sem népszerű megközelítőleg annyira, mint ők. És lehet, hogy ők magukhoz (vagy a szcénájukhoz) képest keveset jamaikáznak, de nekem, mint kívülállónak az a kevés is pont több a soknál. És igen, az a fajta raggázás, vagy toastolás, vagy mi, amit a Columbo nevű arc nyom, nekem már az is annyira gyökértelen formanyelvnek tűnik, hogy az is kimeríti a jamaikázás fogalmát. Egyszerűen egy fehér magyar sráctól ez kurvára hülyén néz ki, nem tehetek róla.

-navarro-:

inkeibence:

Hogy amikor a gép előtt ülök éppen, csupa érdektelen baromságot posztol mindenki, bezzeg amikor elmegyek, akkor vannak az érdekes témák, amikhez már utólag persze semmi értelme hozzászólni. De azért most csakazértis megjegyzem, hogy az Irie Maffiáról én már nyáron megírtam, hogy “Próbáltam ugyanis találni más olyan magyarországi szubkultúrát, ami ennyire külföldi minták nyúlására épül, mint az itthoni reggae-dancehall színtér, és nem sikerült, pedig a többi sem a saját feje után megy ám. Ez a folyamatos jamaicázás, afrikázás viszont tényleg túlmegy minden határon, és egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mást nem zavar. Lehet szeretni a reggae-t, sőt, de azért hadd ne kelljen már respektálnom egy másik kontinenst, és egyáltalán, hogyan kell azt?”.

Reméltem akkor is, hogy kibontakozik valamiféle párbeszéd erről, de csak a zenekarvezető bántódott meg rajta a kommentek között.

Annyiban egyébként értettem a Dermot reakcióját, hogy lehet, hogy nem pont rajtuk kellett volna az afrikázás meg jamaikázás miatt elverni a port (csak gondolom éppen ők voltak kéznél). Van ezer zenekar, akik nagyon súlyosan nyomják, az Irie Maffia meg annyira tényleg nem.