A metalosok többnyire férfitestbe zárt nők? Ne keress választ arra, mire nincs. A Metal-kedvelői sokfélék, éppoly gazdagon rétegzett csoport, mint maga a (magyar) társadalom egésze. Hogy a szokott sztereotípiákat szaporítsam, vannak köztük nyugodtak és lobbanékonyak. Vidámak és elvágyódók. Aktív sörfogyasztók és absztinensek. Tetováltak, hosszúhajúak, és akik nem. Gyűlölködők és pacifisták, szélsőségesek-mérsékeltek, liberálisok és konzervatívok. Hívők és kételkedők (már hallom a következő kérdést, de hidd el, sátánistával még nem találkoztam). Nacionalisták és internacionalisták, apolitikusok és pártkatonák. A magaskultúra iránt mélyen érdeklődők, és beszűkült agyú, tanulatlan bunkók. Zenei ízlés tekintetében sokoldalú, fejlődőképes egyének, és kik csak Metal-t hajlandók hallgatni. E végletek közt is mindenfélék, nem számoltam meg, de biztosan hasonló arányban. Az egyetlen mi közös bennük, hogy imádják a hangos, kemény gitárhangzást, és mellé a szilárd ritmusszekciót. A koncerteket, ahol átjárja testük az a hatalmas energia, mely egyetlen másik zenei műfajnak sem sajátja. Ha ennél több közös pont után kutatsz metalos és metalos közt, az idődet pocsékolod.
Az Alcest-kritikára (via fuckyeahquartkommentek)
Ez egy költő! “Az egyetlen mi közös bennük, hogy imádják a hangos, kemény gitárhangzást, és mellé a szilárd ritmusszekciót. A koncerteket, ahol átjárja testük az a hatalmas energia, mely egyetlen másik zenei műfajnak sem sajátja.”